2014/09/13

Egy kis lakás története

Életem egy nagyon nagy lépésének nézek elébe: összeköltözünk Ferivel. Nagy lelkesen el is kezdtem hát ötleteket gyűjteni, bútorokat nézni, tervezgetni. 
A lelkesedés azonban gyorsan alábbhagyott: minden baromi drága és általában azok a dolgok a legdrágábbak amik a legjobban tetszenek. Ez biztos azért van mert igényes vagyok és jó ízlésem van, de ez a beképzelt gondolat csöppet sem nyugtatott meg.  Kellő önérzettel rendelkezem ahhoz, hogy ha valami nem tetszik azt ne vegyem meg akkor sem ha olyan olcsó, hogy még a hülyének is megéri. Ezért aztán arra a következtetésre jutottam, hogy magamnak/magunknak kell megcsinálnunk a dolgokat akkor is ha tovább tart. Az elején kicsit aggódtam, hogy ezt az Ember nem fogja jó szemmel nézni, hiszen neki az a lényeg, hogy gyorsan legyen egy konyha ahol finomakat főzők majd neki, és legkevésbé sem érdekelheti, hogy miből lesz a konyhapult és mibe rakom majd bele a konyhai növényeimet (amik szerintem elengedhetetlenek egy stílusos konyhához). Mondanom sem kell, hogy ezek után majdnem leesett az állam amikor ő állt elő az ötlettel, hogy mi lenne ha a mi alakítanánk ki magunknak szép lassacskán a dolgokat, mert nem talált olyat ami árban és minőségben is megfelelne. Mivel pedig emellett másra úgysem maradna időm úgy döntöttem a blog most egy darabig erre lesz ráhangolva. Persze ezek sem lesznek komolyabbak az eddigi posztoknál; nem fogom nektek leírni, hogyan kell parkettát csiszolni. Inkább amolyan lakásdizájn blogra számítsatok :)

1 megjegyzés:

  1. Kíváncsian várom! Sok sikert az elképzelések megvalósításához, Feri pedig egy tuti pasi lehet, ha ilyennel áll elő ;)

    VálaszTörlés